A TEKERŐPATAKI ISKOLA FARSANGOLÁSA EGY „VÉNDIÁK” SZEMSZÖGÉBŐL
- Részletek
- Készült: 2014. március 27. csütörtök, 20:11
Belépve az ajtón, melyen azelőtt gondterhelten átléptem, bele se gondolva, hogy majd a jövőben, vagyis most, mennyi boldog emlék fog majd a szemem elé tárulni, amikor meglátom a régi falakat, melyekre egykor börtönként tekintettem…ebben a hangulatban néztem végig az izgága tömegen, mely a telet a szeme előtt se akarta látni.
Az iskola apraja-nagyja felöltötte, amit szíve kívánt, hogy azzal búcsúztassa el a telet, és köszöntse a várva-várt tavaszt. Nagy örömmel töltött el végighallgatni a buzgó nulladikosoktól egészen a nyolcadikos farsangolók hosszabb, rövidebb verseit, melyekkel kifejthették költői énjüket, és egyaránt be is mutatták, hogy ők idén milyen jelmezbe bújva köszönnek el az elég vérszegényre sikerült téltől. Miután mindenki verséért és jelmezéért egy kis kapott édességgel a kezében boldogan helyrement, az ott levők alig várták, hogy mulassanak egy jót az immár máglyán elégetett telen.
Erre se kellett sokat várniuk, hisz azután nagy dinom-dánom következett, melyben legalábbis, ahogy én láttam, mindenki szája a füléig ért. Ezek után ideje volt egy kis pihenésre, lakomázásra, hisz mire másra is lenne jó a farsangi fánk. Mindenki elvonult a saját osztályába, ahol most a fánkos kosarak és a melengető teás bögrék feleltek. Ezalatt a tornateremben szorgosan próbálta a még gyerekcipőben járó fúvószenekar a legjobban behangolni magát, és felkészülni a másféléves pályafutás egy újabb szereplésére.
Miután mindenki a behabzsolt fánk melankolikus hatása alatt bevonult a tornaterembe, izgatottan várva, hogy ezek után mi jöhet még, megcsodálta a tökéletes akusztikával megáldott zenekart, mely arra várt, hogy megcsillogtassa az újonnan tanult frappáns és lágy dallamokat egyaránt. Máyer Róbert karmester beköszöntő és felkonferáló rövid szövege után bele is kezdtünk. A zengő teremben ámuló tekintettel figyelték a zenélő osztálytársat, barátot, csemetét, és a tetszésüket éles tapsviharral kifejezve egyaránt megadták az eredményét a sok gürcölésnek, próbának.
A gratulációk és lelkes hajrák fellegei közt szárnyalva az ember muszáj, hogy levezesse valahogy a felgyülemlett energiát. Ezt a legjobban a táncházban lehetett megtenni, melyet Portik Izolda tánctanárnő vezetett le.
A szupermenek és cowboyok vígan mulatták az időt, amíg a nap megálljt parancsolt melengető sugaraitól megfosztva bennünket.
Fodor László
