„A SZÍV NEM ISMER HATÁRT”
- Részletek
- Készült: 2015. november 03. kedd, 22:10
E mottó jegyében találkoztunk az újpesti Szent János Apostol Katolikus Iskola diákjaival és tanáraival immár negyedik alkalommal, ápolván testvériskolai kapcsolatainkat.Idén május 6-án este érkeztek meg vendégeink, akik különböző családoknál voltak elszállásolva.
A következő napon, május 7-én, a tekerőpataki iskolában gyűltünk össze, ahol délelőtt műsorral kedveskedtünk vendégeinknek, melyben iskolánk tanulói énekeket, verseket és táncokat mutattak be. Kafer György, az újpesti iskola igazgatója is meglepetéssel készült, aki tárogatón kísérte a népdalokat, kurucdalokat, melyeket közösen énekeltünk. Ezt követően tanítási órákon is részt vettek a helyi tanulók és pedagógusok a vendégekkel együtt. Így alkalom adódott az ismerkedésre és a tapasztalatcserére. Délután gyalogtúrán vehettünk részt a vendégekkel közösen, hiszen elgyalogoltunk a tekerőpataki Szent Rózália kápolnához, búcsújáró helyünkhöz, valamint a Kútfőben levő síugrósánchoz, majd egy jó kis szalonnasütéssel fejeztük be ezt a kellemes délutánt, újabb kedves élményeket szerezve vendégeinknek.
Május 8-án két autóbusszal indultunk Ivóba (a buszokon vegyesen ültünk a vendégekkel, még szorosabbá téve a barátságokat), hiszen az úticél a Madarasi Hargita, mely a Keleti Kárpátok vulkanikus hegységének, a Hargita hegység legmagasabb csúcsa (1800 m). Ivótól traktorok szállítottak el a menedékházakig, mely egyedi élményt nyújtott gyermeknek és felnőttnek egyaránt. A tíz kilométeres traktorozás után gyalog közelítettük meg a Madarasi Hargita hegycsúcsot, ahol csodálatos látvány fogadott a sok kopjafával és a turul madárral, mely igazi hangulatot adott a székelyek „szent hegyének”. A csúcsról gyönyörű kilátás nyílt a Görgényi, Gyergyói és Csíki havasokra, valamint az Erdélyi medencére, de még a Déli Kárpátok is feltűntek a távolban.
Május 9-én szintén két autóbusz várt ránk és a Gyilkost-tó irányába vettük utunkat, közben megálltunk a Pongrác tetőn is. A Gyilkos-tó legendáját György Csanád VIII. osztályos tanuló ismertette. A Békás-szorost bejártuk gyalog, bámultuk a nagy szikla óriásokat, Közép Európa legszebb szurdokvölgyét. A szoros végétől a Békási- gyűjtőtóig busszal folytattuk utunkat. Hajókázás élményében volt részünk a tavon gyönyörű napsütésben. Visszatérve a Gyilkos-tóhoz fagyiztunk, két órás szabad program után érkeztünk szép élményekkel haza.
Vasárnap családnap volt, mindenki a saját belátása szerint szórakoztatta a vendégét.
Hétfő reggel nagy csomagokkal érkeztek az újpestiek, mert a Parajdi Sóbánya meglátogatása volt az utolsó együtt töltött napunk. Mi innen haza- jöttünk, barátaink pedig Magyarországra indultak A sóbánya látványa, az ott töltött tartalmas idő szintén felejthetetlen marad. Antal József tekerőpataki plébános szentmisét mutatott be a bánya kápolnájában, amelyben hálát adtunk az együtt töltött napokért, ugyanakkor az utasok védőszentjét Szent Kristófot kértük a balesetmentes utazásért.
