Kedves kollégák, kedves gyerekek, kedves szülők!
Az idei tanévkezdés más, mint amit megszoktunk. Nem állunk most együtt az udvaron, nem hallgatjuk az előkészítősök verseit és műsorát, amit mindenki úgy várt. Nincsennek ünnepi beszédek, nincs taps. Ennek oka egyszerű: a tanárok most sztrájkolnak, mert hisznek abban, hogy a munkájuknak becsülete és jövője kell legyen. Ez a kiállás nem a gyerekek ellen van, hanem értük – hogy jobb körülmények között taníthassanak, és erősebb alapokat adhassanak a jövőhöz.
Kedves gyerekek!
Bár nincs műsor és ünnepi hangulat, a tanév akkor is elkezdődik. Új lehetőségeket hoz, új tudást, új barátságokat. Higgyétek el: a tanáraitok küzdelme értetek is van. Azért, hogy legyen idő, figyelem és erő arra, hogy benneteket tanítsanak, segítsenek, vezessenek.
Kedves kollégák!
A mai csend sokat mond. A hiányzó ünnepség mutatja meg igazán, milyen fontos a munkátok. A bátorságotok, hogy most kiálltok magatokért, mindannyiunknak példát mutat. Tudom, nem könnyű ez az út, de közösen erősebbek vagyunk. Ahogy egy mondás tartja: „Ha sok kéz dolgozik, a teher is könnyebb.”
Kedves szülők!
Köszönjük a türelmet és a támogatást. Tudjuk, hogy a bizonytalanság minden családot érint, de bízunk benne, hogy együtt megértitek: ez a küzdelem a gyermekeink jövőjéről szól. Ma elmaradt az előkészítősök mosolya, de bízunk benne, hogy a következő években olyan iskolát tudunk építeni, ahol minden gyerek és minden tanár méltó helyen van.
Lehet, hogy ma nincs ünnepi műsor, de van valami sokkal fontosabb: az összetartozás. Ez ad erőt most is, és ez ad reményt a folytatáshoz.
Kívánom, hogy ez a tanév a kitartás, a bátorság és a remény éve legyen!
Legyen a gyerekeké a jövő, a tanároké a megbecsülés, a szülőké a biztonság.
„A jövő nem magától jön el – közösen kell megteremtenünk.”