Ahol a varázslat történik
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ötlet, egy lelkes gyerekcsapat és egy mindenre elszánt tanárnő. Ezekből a varázslatos hozzávalókból pedig megszületett az Abrakadabra könyvtár a tekerőpataki iskolában.
Közel két évnyi munkát követően kitárult az ajtó, amelyen beléphettek a diákok egy mesebeli terembe, amelynek minden szegletében a varázslat fuvallata érződik. Az első gondolat az volt, hogy a diákok könyveket tudjanak kölcsönözni, legyen egy hely, ahol lehuppanhatnak olvasni, beszélgetni. Aztán pár hónappal később a könyvtár népművészeti múzeummá alakult, ahol a hatodik osztályosok voltak a múzeum berendezői és megnyitották a kiállítást, amelynek tárgyait ők maguk szerezték be. Olyan tárgyak is kiállításra kerültek, amelyeket ők készítettek.
Aztán jött a vakáció, hetente találkoztunk, keddenként. Ekkor volt nyitva a könyvtár. Unatkoztak első alkalommal, így készítettem kincskereső játékot, könyvvadászatot, meséltem nekik érdekes könyvekről, rendezkedtünk, elvoltunk. Augusztusban újabb tevékenységre került sor. Sólyom Bandó egyéni kiállítását tekinthették meg kicsik és nagyok egyaránt.
Szeptemberben, miután megkezdődött az iskola, már a kisebbek is jöttek, kérdezték, mikor lesz nyitva a könyvtár. Megnyitott idénre is, ismét. A Magyar népmese napja alkalmából mesedélutánt tartottunk. Különleges délután volt. Sok gyerek eljött. Meséltem nekik, majd bemutattuk azokat a hangszereket, amelyek megszólalnak a népmesékben. Vittem dorombot, furulyát, pásztorsípot, tilinkót, meg persze citerát. Édesapám citerázott. Ismét megtörtént a varázslat. Ott voltam. Láttam. A gyerekek és a felnőttek szemében. Az édesapáméban is.
Most október van. Találjátok ki mit csinálok. Szervezem a következő eseményt. Azt találtam ki, hogy minden hónapban lesz valami bemutató, mese, tevékenység, valami. Új külsőt is kapott a könyvtár, vannak babzsákjaink, pihe-puha szivacsszőnyegünk. Már nem megyünk be sáros cipővel. Már tiszteljük a könyvtárat, szeretjük. Órákat is tartunk ott, a mesemondókat is ott hallgatjuk meg, egyszerűen csak, mert jó ott lenni.
Sok könyvre van még szükségünk ahhoz, hogy olyan igazi könyvtár lehessünk. Sokan kérdezték már, mivel támogathatnak. Mindig ugyanaz a válaszom: könyvvel. Hozzatok, kérlek, hogy a gyerekeink olvassanak, hogy okos, szépen beszélő, művelt felnőttek legyenek majd. Írok listát, elküldöm, ha szeretnéd, hogy milyen könyveket olvasnak manapság a gyerekek, hogy mi a cool, ahogy ők fogalmaznának.
Itt a vége, fuss el véle…, ja, nem. Még csak most kezdődik a történet igazán.
Vajda Emilia,
magyartanár
