Meseszer Gyergyótekerőpatakon
- Részletek
- Készült: 2016. november 18. péntek, 07:03
„A mese gyógyír,/ a mese játék,/ a mese csoda,/ a mese hit,/ a mese lélek./ Mosoly mindenki lelkére.” - Csernik Szende-
2016. november 11.-én iskolánk immáron második alkalommal szervezte meg a Meseszer nevű társasjátékot.
E játékot az egri Bródi Sándor Megyei és Városi Könyvtár indította útjára 2009 novemberében, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a népmesék és egyáltalán a népi kultúra fontosságára. Ugyanakkor szándékukban állt az összetartozás tudatát is erősíteni az emberek, települések, közösségek között, hiszen ahogyan ők is fogalmaznak: „Magányos mesemondás nincs. A meséléshez közösség kell, az együvé tartozás tudata.”
A kultúránkat ápolni, tovább adni a legfőbb feladataink közé tartozik, hiszen, ahogyan Laurell Kaye Hamilton is fogalmaz: „Egy nép a kultúrája és hite nélkül megszűnik létezni.”
Ezen gondolatokkal felvértezve készültek iskolánk tanulói a mesélés társas játékára, és e szellemben kértük fel meghívottaikat a játék folytatására. A tavalyi tanévben a gyergyóújfalvi Elekes Vencel Általános Iskolától vettük át a stafétát, mi pedig a gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár és a gyergyóalfalvi Sövér Elek Szakközépiskola képviselőit bíztuk meg azzal, hogy folytassák e népszerű rendezvényt.
Rövid műsorunk témájául a mesék, a népi hagyományok szolgáltak. Diákjaink két népmesét adtak elő a mesemondás társas játékának három alapszabály szerint (magyar népmesét mondtak, a hagyományos magyar népmesemondás rendje szerint és tovább adták azt), majd egy Modern mesét mutattak be színdarab formájában, a legvégén pedig egy gyimesi népdalcsokorral is kedveskedtek a résztvevőknek.
Az előadást a staféta ünnepélyes keretek között történő átadása követte, illetve az emléklapok és emléktárgyak kiosztása. Ez után közös agapéra és játékra került sor, hogy valóban erősítsük az összetartozás tudatát.
Végezetül álljon itt az a szöveg, amellyel, évekkel ezelőtt útjára indult e játék:
„Mindezt pedig azért, hogy se szeri, se száma ne legyen a mesemondásnak,
hogy szépszerével rendszeresen összegyűljünk mesélni, mesét hallgatni, csak úgy, jól érezni magunkat.
Hogy a mese legyen fűszere életünknek, gyógyszere rosszkedvünknek, ékszere nyelvünknek.
Hogy népmeséink hatalmas fészerében mindenki szert tehessen a maga szerére,
amivel szertelenségeit csillapíthatja, netán amin elméjét tornáztathatja.
Mert úgy látjuk időszerű már,hogy a mesemondás ősi szertartásával ez a magunkfajta
emberi szerzet felszerelje magát mindazzal, amit a mesékből megszerezhet: emberséggel,
kitartással, türelemmel, az újrakezdés képességével, erkölcsi renddel, humorral, töretlen elszántsággal.
S végezetül pedig azért, hogy elmondhassuk:
Szaporodjanak hát a MESESZERű alkalmak kényszer nélkül szerről szerre, dombról dombra térben és időben egyaránt, legyen ebben játékostársunk felnőtt és gyermek, asszony és ember, jószerével mindenki, akinek kedve van hozzá.” (Eger, 2009. november 4.)
A rendezvényünk anyagi kereteinek biztosításához nagyban hozzájárult a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete és az Elekes Vencel Általános Iskola. Ez úton is szeretnénk megköszönni nekik a támogatást illetve meghívott vendégeinknek a részvételt, akik jelenlétükkel megtiszteltek és színesebbé, felemelőbbé tették rendezvényünket.
Reméljük, hogy rövid műsorunk által sikerült mindenkinek néhány kellemes percet szereznünk és kívánjuk, hogy a mese legyen továbbra is „fűszere életünknek, gyógyszere rosszkedvünknek, ékszere nyelvünknek”.
A Tarisznyás Márton Általános Iskola pedagógusai és tanulói nevében Sólyom Csilla, magyar szakos tanárnő.
„Mert szükség van azért ma is a mesére, legyen hát szívünkben mindig meg a helye.”
